Rólam

Spirituális gyógyító, tanító és tanárképző

Sokan úgy gondolhatják, hogy nekik semmiféle lelki problémájuk nincsen, tehát nincs is szükségük a lélekgyógyászra. Bármit is jelenthet ez…S ha lenne is, annyiféle információ van már az interneten, hogy azok begyűjtésével, ők majd megoldják maguknak a saját lelkük problémáit. Igen ám, de az felett elsiklunk, hogy maga a lélekgyógyász az nem feltétlenül csak arról szól, hogy ha valamilyen betegségem van, akkor mint az orvost, gyorsan-gyorsan felkeresem, hogy adjon nekem valamit a tüneteim megszüntetésére! A lélekgyógyász elsődleges feladata, hogy megértéssel és elfogadással forduljon feléd, hiszen a legbelsőbb rétegeidben végez gyógyítást, és ehhez bizalommal kell tudnod fordulni felé! A gyógyítás maga arról szól, hogy nem csak tüneti kezelést végzünk, hanem bemegyünk, lemegyünk a lélek azon részeibe, ahol a probléma magja helyezkedik el, hogy onnan feloldva, meggyógyítva a problémát örökre megszüntessük azt! Feltéve, ha a személy aki gyógyulni vágyik, megteszi azokat a lépéseket maga is, amelyekre szükség van ahhoz, hogy a gyógyulás végbemenjen. A lélekgyógyász kéz-a-kézben dolgozik veled együtt, hiszen ez egy közvetlen, bizalmi kapcsolat! Együtt tudtok olyan mélységeket, olyan fájdalmakat, olyan téves hitrendszereket feloldani, amit az ego védelmi szerepe végett eltakar előled, hogy még véletlenül se legyél képes ugyanazokat, a számára vélt sérüléseket begyűjteni. Ez akár hasznos is lehet, de mindannyian tudjuk, hogy az ego (bármennyire is szeretjük és konstatáljuk szükségességét ebben a fizikai létezési formában) egy programozható mechanizmus. Egy adatbank. Fenntart az adatbázisában minden valaha látott vagy hallott dolgot. S aszerint működik. Működtet, ha hagyod. Képes a végtelenségig ugyanazt a programot futni. S csak a belső érzéseinkre hagyatkozva vagyunk képesek észrevenni, hogy valami olyat csinálunk, élünk, amit igazából már rég nem szeretnénk valójában. Igen, ezt sikerül észrevennünk legtöbbször, viszont tenni ellene, hogy ez ne így legyen, az már egy egészen más történet! Hiszen a lelkünkből érezzük, hogy már nem arra szeretnénk menni, viszont a neveltetésünk, a társadalmi elvárások, a létfenntartási szükségleteink, vagy egyéb személyes szükségleteinkből kifolyólag nehezen, vagy egyáltalán nem tesszük meg azokat a lépéseket, amelyekkel életünket egy sokkal boldogabb, kielégítőbb mederbe terelhetnénk. Ilyen jellegű problémával mindenki szembesül szinte mindennap! Bármilyen tudatszinten is él, bármilyen társadami kategóriába is tartozik. Akkor is, ha nincsen fizikai tünete, akkor is vannak az életében olyan megoldandó kérdések, amelyekkel egyedül nem tud szembenézni, hiszen ha tudna, ha a változást akaró énje, része erősebb lenne annál a résznél, ami a blokkot fenntartja, akkor már régen megoldotta volna ő maga is saját magától, és sikerült volna saját életét olyanná teremtenie, ami számára kielégítő lenne! Amitől képes lenne elégedetten és teljes boldogságban létezni.

Sajnos sokan találkoztak már negatív tapasztalatokkal a lélekgyógyászattal kapcsolatban is. De mint mindent, ezt is személyesen meg kell tudnunk vizsgálnunk, hogy pontosan miért történt a negatív tapasztalat? Hogy például mekkora bizalmatlanság volt a részünkről az illető, a gyógyítás, a lélekgyógyászat, vagy esetleg az emberiség felé? Ha bizalmatlanságot keltő szituációt tudtunk megtapasztalni, biztosak lehetünk benne, hogy bennünk is egy hatalmas adag bizalmatlanság lehetett mélyen gyökerezve, mégha mindennapi tudatállapotunkban ezt nem is vettük észre, vagy nem gondoltuk volna magunkról. A világ semmilyen helyzetet nem tud nekünk produkálni annélkül, hogy bennünk ugyanazok a helyzetek ne lennének elraktározva! Még akkor is, ha nem tudunk róla! A helyzetek és a szituációk a bizonyítékok, hogy bennünk vannak! Ettől fogva úgy gondolom, hogy pár negatív tapasztalat végett, nem szabadna feladni a lehetőségét, hogy megtanuljuk meggyógyítani önmagunkat, megtanuljuk feloldani a blokkjainkat, amelyek akadályoznak bennünket abban, hogy megélhessük azokat a dolgokat és helyzeteket, amelyeket valójában szeretnénk! Hiszen a biciklire is mindig visszaszálltunk, akárhányszor is estünk el vele! 🙂

Ha úgy érzed, hogy felkeltettem az érdeklődésedet, nyugodtan keress meg kérdéseiddel!