Csendben

Ha eltudjuk engedni a külvilág zaját, véleményét, szabályait, szokásait, akkor képesek leszünk meghallani, meglátni, megérezni a saját, s ezáltal az egyetlen valóságot, amely létezik! A saját belső igazságunkat. Ennek a valóságnak a felismerése, felvállalása, kinyilvánítása egy csodálatos jelenség! Ez pontosan saját isteni mivoltunk megélése!

Ebben a csendben mindent megkapunk, amire valójában szükségünk van!

Saját belső forrásunkból, saját belső csendünkből táplálhatjuk egész lényünket, attól függően, hogy az adott pillanatban mire van szükségünk. Ehhez a megéléshez pusztán a befelé figyelés képességére van szükségünk, amelyet kifejleszthetünk különböző lelkigyakorlatok segítségével, ha még eddig nem tettük meg.

Szükséges mindenkinek lelkigyakorlatokat végeznie? Természetesen nem, hiszen sokan vannak azok, akik eleve belső érzéseikre való ráhangolódás alapján hozzák meg a mindennapi döntéseiket.  Viszont, mint mindenben, itt is mélységek és átmenetek vannak! Az embert minden tudatszinten kihívások érik, s attól, hogy intellektusa révén ismeri az információt, még egyáltalán nem biztos, hogy az adott helyzetben élni is tudja! Legtöbbször felismerve a szavakat és azok jelentését legyintve továbbrohannak, mivel nem tűnik új információnak, s azt hiszik, ezt ők tudják. Pedig az energia, ami az információ mögött van, az új, egyedi, s megismételhetetlen! S pontosan azért találkoznak ,,újra,, ezzel az információval, mert valamit mondani szeretne a mögöttes energia általa, amire valószínűleg szükségük van, hiszen különben nem találkoztak volna szembe vele!